A Hernádi Környezetvédõ és Faluszépítõ Egyesület kéri a lakosságot:

még mindig nagy gondot okoz, hogy a lakosság nem méri azt fel, hogy ha még nem allergiás, késõbb még lehet a parlagfûre pollenjére.

Rengeteg helyen van olyan terület, amit nem raknak rendbe. Kérjük a lakosságot, hogy ne várják meg a büntetést, mert mostmár nem küldenek felszólítást, hanem lekaszáltatják, és meg is büntetik, így nemcsak a kaszálást fogják Önökre terhelni, hanem a büntetést is.

Gondoljon mindenki, saját és mások egészségére is, kérjük, rendszeresen kaszálják a parlagfüvet. Köszönjük.

 Hernád Nagyközség honlapján közzétett felhívás:

„Védekezés a parlagfû ellen

Felhívom a Tisztelt Lakosság figyelmét, hogy minden földtulajdonos, földhasználó kül- és belterületen egyaránt az adott év június 30-ig köteles a parlagfû elleni védekezésre, ezt követõen pedig a virágzásnak és a pollen levegõbe jutásának folyamatos megakadályozására.
A megjelölt idõpont után külterületen a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatósága, belterületen a települési önkormányzat jegyzõje elrendeli a parlagfû elleni közérdekû védekezést, mely azonnal végrehajtandó.

A védekezési kötelezettség elmulasztóival szemben a megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatósága növényvédelmi bírságot szab ki, amelynek legkisebb 15 000 Ft, legmagasabb összege 15 000 000 Ft. A bírság, illetve meg nem fizetése esetén az azt terhelõ kamat, adók módjára behajtható.
 
                                                                 Hernád Nagyközség Jegyzõje”

Egy alaszkai hóbagoly család (Bubo scandiacus) életébe nyerhetnek bepillantást a kutatók és a felhasználók egy internetes oldalon, amely élõben közvetíti az Egyesült Államok legészakibb városánál fészkelõ ragadozó madarak mindennapjait.

A Jeges-tenger partján fekvõ Barrownál lévõ fészkelõ üreghez telepített nagyfelbontású kamera a héten kezdte élesben közvetíteni a baglyok mindennapjait. Az érdeklõdõk az explore.org internetes oldalon követhetik nyomon a történéseket.

A montanai Bagolykutató Intézet munkatársaként dolgozó Denver Holt immár 23 éve tanulmányozza az észak-alaszkai tundrán élõ baglyok és legfõbb táplálékuk, a barna lemmingek életmódját.

"Nem lehet õket a hét minden napján 24 órában figyelni, még az egész nap tartó világosság mellett sem" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy a kamera révén új megközelítésbõl és sûrûbb idõközönként tudják megfigyelni a madarakat. A fészekre irányított kamera segítségével Holt betekintést nyerhet a madarak mindennapjaiba: megfigyelheti többek közt a szülõk táplálkozási szokásait - megnézve, hogy a hím bagoly napjában hányszor hord élelmet a nõsténynek -, és azt is, hogy a tojó miként õrködik naphosszat a tojások és a fiókák felett.

Az explore.org oldal másik népszerû alaszkai közvetítése a Katmai Nemzeti Park és Vadrezervátum barna medvéinek életébe enged bepillantást: a ragadozók legfontosabb napi teendõi közt szerepel a park vízesésénél való lazacvadászat.

(forrás: hirado.hu)

Elsõ alkalommal került megrendezésre a falugyermeknap, melyen egyesületünk is aktívan részt vett.

Rengeteg szervezéssel, munkával, de végül is összejött a gyermeknap. Akik résztvettek rajta, nagy lelkesedéssel teljesítették a feladatokat. Egyesületünk egy sziget volt a „Kalóztörténetben”. Az iskola volt a „Reménytelenség szigete”, az óvoda volt a „Nyugalom szigete”, a Mûvelõdési Ház a „Sötétség barlangja”.  A tíz szigetecskébõl mi voltunk az egyik. Hozzánk a „Feledés tengerén” - ami tele volt cápával és krokodillal -, átívelõ hídon kellett átkelni és kirakni a puzzle kirakót, és megtalálni a memóriajátékon a képek párját, majd egy feladat megfejtésével jutottak el a következõ szigetre.

Vizi István kalóztörténete alapján minden szigeten kallóznak öltözött szigetlakók várták a kalandra vágyókat. Berci Edit mûvelõdési ház vezetõje és munkatársai rengeteg energiát fektettek a díszletek és helyszínek kialakításában. Köszönet nekik érte.
 

A gyermeknap befejezése a „Tücsök” zenekar mûsorával, és tábortûzzel ért véget.
Aki eljött biztosan jól érezte magát. Köszönjük! 

A történetet Vizi István írta, a térképet Berczi Edit készítette. Nagy élmény volt mindenkinek a történet is, és a térkép használata is.

Nagyné

Fényképek a galériában >>

Negyedik alkalommal rendeztük meg a vacsi erdõbe induló májusi kerékpártúrát. Elmondhatjuk, hogy ez a rendezvényünk is jól sikerült. 40 bátor ember nekiindult a túrának. A Polgármesteri Hivatal elõl indultunk és negyvened magammal hamar odaértünk a piknikhelyre.

Minden korosztály képviseltette magát. A legfiatalabb kerékpározó 5 éves, a legidõsebb 75 éves. Természetesen a nyugdíjasok ismét kitettek magukért, mert tõlük jöttek a legtöbben. De köszönjük a Polgármester asszonynak és férjének is, hogy velünk tartottak.

Egyesületünk paprikás krumpli ebédet készített virslivel, amit köszönünk a Szaller családnak, hogy felajánlotta ezzel is gazdagítva az ebédet. Jóízûen elfogyasztottunk. Azért volt izgalom, mert egyik nyugdíjasunk kiverte a fülébõl véletlenül az arany fülbevalóját, melyet nagyon sokáig kerestünk, hála az égnek, nem hiába. A „sasszemek” végül is eredménnyel jártak, mert nagy izgalom után és lemondás után, végül is meglett, mindenki nagy örömére. A gyerekek voltak sétálni, sok élménnyel tértek vissza. De sportoltak is, mert hoztak labdát, amivel lehetett focizni, így megmozgattak vállalkozó szellemû felnõtteket is. Nagyon jó hangulatban telt el ez a nap. Amíg terveztük a kirándulást, addig a nap is velünk volt. Akik késõbb indultak, azok egy kicsit megáztak, de nálunk megszáradhattak, és ami még megmaradt ebédrõl egy kis krumpli azt jóízûen elfogyasztották.

Jó kis csapat volt. Köszönjük!

Nagyné

Már nyolcadik éve, hogy megrendezzük a veszélyeshulladék-gyûjtést. A szemétszedést pedig már tizedik éve minden évben megrendezzük, van, amikor kétszer is. Az Önkormányzattal közösen a lomtalanítást már  harmadik alkalommal sikerült megszervezni.

Nagyon köszönjük a lakosságnak, hogy partner volt a programunkban. 

Rengetek hulladéktól szabadultunk meg. A lomtalanításra kiállt nagykonténeres autó tele lett és a kukás autónak is fordulnia kellett. Veszélyes hulladék pedig olyan sok volt, hogy 3-szor fordult az autó, és mindháromszor tele volt tömve dugig. 

A szemétszedésben is sokan részt vettek, melyet szintén nagyon szépen köszönünk, hogy ennyien áldozták fel a szombat délelõttjüket, hogy kihozzák azt a rengeteg hulladékot, és szedjék a mások által eldobált szemetet. Habár nem igazán értem, ha valami kiürül, akkor miért ahol állnak ott dobják el, ha addig tudták magukkal vinni, akkor miért nem vitték a kukáig el?!  

Bízunk benne, hogy ezt az idõt is meg fogjuk érni, hogy már nem lesz szükség a szemétszedésre, mert eljut mindenki tudatához, hogy ha eldobja a szemetet, azt valakinek fel kell szednie. És nem dobja el az erdõben az ösvényen, vagy az út szélén.

Nagyné

Egyesületünk tagjai közül páran örömmel tudatják, hogy maradéktalanul teljesítették a nagyvázsonyi „gyalogtúra” teljes hosszát. Sõt talán túl is teljesítették.

Négy tagunk vállalta azt a nagy kihívást, hogy elmegy az Örökség Egyesület szervezésében megrendezésre kerülõ gyalogtúrára (Tiszai Zoltánné, Holi Mihályné, Nagy László és Nagy Lászlóné), mely nem is volt kis kihívás. Busszal mentünk Nagyvázsonyba 42-en, ott tettünk egy 30 km-es gyalogtúrát, mely nagyon nehéz terepen történt, mivel elõzõ nap eshetett az esõ és ott nem homok van, így gyúrtuk egész nap a sarat, de nagyon szép helyen jártunk.
Nagyon elfáradtunk, de élményekkel gazdagon jöttünk haza.

A Wikipédia oldalán találtam, egy kis ízelítõ Nagyvázsony történetébõl.

Története

Nagyvázsony és környéke már õsidõk óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak. A rómaiak ittlétét bizonyítják a szintén itt talált leletek és kõfeliratok.
A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település elsõ írásos említése a tatárjárás idejébõl való. Ebben az idõben több falu volt ezen a környéken. Nagyvázsony egyik szomszéd faluja Nemesleányfalu volt, melyet már 1082-ben megemlítettek. A két falu késõbb egyesült.

A 14. században a település a Vezseny család tulajdonába került. A Vezsenyiek utolsó sarjának halálakor a birtok a koronára, Mátyás királyra szállt vissza. Mátyás király a birtokot 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi Pál a birtokon várat építtetett. A várnak köszönhetõen a település virágzásnak indult. Nagyvázsonyt 1488-ra már a megye jelentõs falvai közé sorolták. 15. század-ban épült a Pálos kolostorja. Kinizsi a szerzeteseket a szomszéd faluból hozatta.Majd 1552-ben Veszprém elfoglaltával a katonák felrobbantották a kolostort , nehogy beköltözzön a török. Nagyvázsony mezõvárosi rangjára a jelentõs heti vásárok, a településen lévõ iparosok nagy száma és a templomok utaltak.
A 16. században Nagyvázsonyt is megtámadták a törökök. A Nagyvázsonyi vár hol török, hol magyar kézen volt. A várat véglegesen 1598-ban sikerült visszafoglalni. A török idõkben a vár katonái a vár alján építették fel szállásaikat, így szinte egy új települést hoztak létre.

A 17. században a település megpróbálta helyrehozni a törökök által okozott károkat. 1649-ben a várat a király a Zichy családnak adományozta. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezõvárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentõségét.
A település fejlõdése megállt. Zichy Imre a 18. század elején német telepeseket hívott ide. Azonban a telepesek ittléte sem tudta felvirágoztatni a települést, s régi rangját és jelentõségét Nagyvázsony teljesen elvesztette. 1890-tõl még népessége is csökkenni kezdett, de ez a csökkenés az utóbbi idõkben már megállt.”

Nagyné

Egyesületünk megkezdte az éves programját. Elsõ programunk a Tájház udvarán megrendezésre kerülõ „batyus majális” megszervezése volt, mely ebben az évben is jól sikerült. Szép napsütéses idõben ünnepeltük meg május elsejét, most már harmadszor.

Nagyon sok finomság volt, hidegtáltól elkezdve, szendvicsig, sült csirkétõl süteményekig mindenféle. De a szalonnasütés sem maradt el, nagy volt a lelkesedés, utána pedig jóízûen megettük azt is. Sõt, volt aki kolbászt is sütött és falatkákat készített és úgy kínálgatta  a többieket.

Ebben az évben is a többi civil szervezettel közösen ünnepeltünk, mint eddig is. Természetesen nagyon köszönöm a Nyugdíjas Egyesületnek, hogy olyan szép számban jelen voltak, és jókedvükkel, énekükkel, Kovács Jani a harmonikájával gyarapították, színesítették ennek a napnak a színvonalát. A gyerekek is jól érezték magukat, Takács Líviben valószínûleg egy fiú veszett el, mert bármelyik fiú megirigyelhetné a kancsika tudományát.

Sikerült hagyományt teremtenünk, így jövõre is folytatni fogjuk május elsejének megünneplését.

Nagyné

Az alábbi linkre kattintva olvasható a Hernádi Környezetvédõ és Faluszépítõ Egyesület egyszerûsített 2013. évi beszámolója:

Közhasznú jelentés 2013. (pdf)

Korábbi évek közhasznú jelentései:
Közhasznú jelentések (2003 - 2013.

Elkészült és jóvá is hagytuk az idei év programjait és azok idõpontjait.

A részletes program itt olvasható >>

A Szinva Csoport tagjai elérték a 275 méteres mélységet a bükki Bányász-barlangban március 15-én.

A 300 méteres álomhatár közelébe jutottak magyar barlangászok. A Szinva csoport önerõbõl jutott le az eddig legmélyebb ismert magyar barlang aljára.

A kutatást vezetõ Rántó András a Felsõtárkányban szerdán tartott sajtótájékoztatón elmondta: a Bükki Nemzeti Parkban, Lillafüred és Bánkút között található Bányász-barlangot az 1960-as évek közepén kezdték el feltárni. A több hullámban folytatott kutatás során 87 méteres mélységig jutottak el akkor a barlangászok. A feltárás 2010-ben vett új lendületet: a több barlangászegyesület tagjaiból szervezõdött Szinva Csoport kisebb bontás után új kürtõkre bukkant - közölte Rántó András. Négy év alatt, idén március 15-én jutottak el az új rekordmélységig, megelõzve ezzel az eddigi csúcstartó, ugyancsak a Bükkben lévõ, 254 méter mély István-lápai-barlangot - tette hozzá.

Sûrû Péter kutatásvezetõ-helyettes hangsúlyozta, hogy a kutatásnak ezzel még nincs vége. A Miskolc vízellátásának 20-25 százalékát biztosító Szinva forrásához kapcsolódó Bányász-barlang mélysége meghaladhatja a 400 métert, hossza pedig akár 40-50 kilométer is lehet. A feltárásban szintén részt vevõ Nagy Gergely közölte, hogy a barlangászat nem magányos hõsökrõl szól, hanem csapatmunka. A Bányász-barlangban 2010 óta mintegy 30 barlangász dolgozott összesen 3000-4000 munkaórát és mintegy ötmillió forintot áldozva a kutatásra.

Hazánk legmélyebb természetes képzõdménye egy hónappal ezelõttig a Bükkben található István-lápai barlang volt - járatait éppen ötven évvel ezelõtt, 1964-ben fedezték fel. A barlangnak a felszíntõl számított legmélyebb pontját 254 méter mélységûnek mérték. Ez a mélységi rekord idén március közepén dõlt meg a Szinva Csoportnak köszönhetõen. A csúcsdöntés négy évvel korábban kezdõdött, pontosabban ötven évvel ezelõtt. 2010-ben az ország különbözõ területeirõl összegyûlt barlangkutatók harminc fõs csoportja a szintén a Bükkben található Bányász-barlangban kezdett kutatni - ezt az 1993 óta fokozottan védett, csak engedéllyel látogatható barlangot ugyancsak 1964-ben kezdte el feltárni a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport.

A cikk folytatása >>