Túl vagyunk a kiránduláson, mely ismét jól sikerült. Aki ott volt, nagyon jól érezte magát!
Nagyon sok mindent láttunk, hallottunk. Az idegenvezetõk nagy lelkesedéssel mesélték el a Bakonyba történteket. Sok érdekes dolgot láttunk.

 
Elõször is voltunk a Bakony Vajdai múzeumba, ahol sok aggancs és kitömött állat volt kiállítva. Majd az Iskola múzeumot tekinthettük meg, ami szintén nagyon érdekes volt.  Majd kisvonatra száltunk, és elvittek minket a Pisztrángos tóhoz, amiben ugyan már nincs pisztráng, de szép erdõ veszi körül. 

Megnéztünk egy emlékhelyet, ahol a lakosság adakozásából épül fel a haranglább és még két kereszt is, amit emlékhelynek nyilvánítottak a kilakoltatottak emlékére. Rendezvényeket is szerveznek oda. 

Kisvonatozás után ismét megálltunk Németbányánál, ahol a St. Márton Kápolnát tekinthettük meg, mely szintén a helyi lakosság adakozott össze. Ez is mutatja, hogy ha összefognak, akkor sikerülni fog bármit elérni. Emléket állítva azoknak, akiket kiköltöztettek otthonaikból.
Ezek után ismét vonatozás következet. Különbözõ korú erdõkön keresztül eljutottunk a  hármashatárra és a valamikori kõbánya maradványához.
Nagyon szép, látványos helyeken jártunk.
Még arra is volt idõnk, hogy a Nimród étteremben megebédeltünk, ahol nagyon szívesen fogadtak és nagyon gyorsan kiszolgáltak, pedig frissen kellett elkészíteni az ételek nagy részét. Nagy meglepetés volt, és nagy öröm, hogy nem kellett órákat várnunk a kiszolgálásra.
Mivel annyi információt kaptunk, amit nem lehetett mind megjegyezni, így egy kis ismertetõ a történetérõl:

„A település nevét 1401-ben említette elõször oklevél, de Farkasgyepû és környéke már õsidõk óta lakott hely lehetett, melynek bizonyítékai a késõi bronzkorból származó, a Pörös erdõben lévõ, ma is fellelhetõ halomsírok, melyek feltárása során csont, cserép, bronz-tû és csontmaradványok kerültek napvilágra. Az itt talált leletek a pápai Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeum Gyûjteményében találhatók. 

A Bakonyban a honfoglalás után kialakuló államszervezet keretén belül Erdõispánságot hoztak létre, melynek székhelye Csehbányától délre néhány kilométerre fekszik. Az Erdõispánság a késõbb létrejött közigazgatási szervezettõl függetlenül még sokáig mûködött. A területet mára visszafoglalta ugyan az erdõ, de csekély falmaradványok így is fellelhetõk itt. 

A 14. századra a nagyarányú birtokadományozások és a közigazgatási szervezetek átalakítása következtében meggyengült az Erdõispánságok szerepe. Hölgykõ várát Nagy Lajos király az 1378. március 17-én kelt alapítólevelében a Városlõdi karthauzi szerzetesek kolostorának adományozta, majd 1555-ben, a Veszprémi Püspökség birtoka lett, és aztán tulajdonukban is maradt 390 éven át, 1945-ig. 

Az 1910-es népszámláláskor Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott, lakosainak száma 374 volt. Ebbõl 45 magyar, 327 német, melybõl 370 volt római katolikus.

1944 végén a nyilas vezetõség a Vörös Hadsereg elõl elõször Farkasgyepûre tette át a székhelyét, amit Gyepû I. névvel illettek. Késõbb innen Brennbergbányára települtek.”  (Wikipédia)

A kiránduláson készült képek a galériában láthatók >>