Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozómadarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt elõfordul. Nevét arról kapta, hogy elõszeretettel vadászik egerekre és más rágcsálókra. Mivel táplálékforrása egész évben a rendelkezésére áll, hazánkban állandó madár, sõt állománya télen feldúsul a hozzánk északról érkezõ példányokkal is. Az egerészölyveket gyakran látni forgalmasabb utak, autópályák mellett a szalagkorlátokon, vadkerítések tartóoszlopain ülni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetõséget kihasználják. A hazai egerészölyv populációra jelenleg a középfeszültségû elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés és a közelmúltban elharapódzott mérgezési hullám jelentik a legnagyobb veszélyt. Ölyvek ezrei pusztultak el így az elmúlt években. A faj jelenlegi stabil helyzetét az a téves információkon alapuló törekvés is veszélyezteti, amely „túlszaporodására” és „károkozására” hivatkozva újra vadászhatóvá kívánja tenni. Az egerészölyv megválasztása esetén az MME, kampányával ezen téves információkat szeretné tudományosan alátámasztott tényekkel cáfolni, és ezzel biztosítani az egerészölyv és az összes többi ragadozómadár-faj törvényes hazai védettségét, amelyre egyébként nemzetközi természetvédelmi egyezmények is köteleznek minket.

A fekete rigó a leggyakoribb rigófaj Magyarországon, nevét az öreg hímek koromfekete színérõl kapta. Ezek a madarak az 1900-as évek elején kezdtek el a településeinkre költözni, melynek köszönhetõen a legnagyobb városainkban is általánossá váltak. A táplálékban és fészkelõhelyben gazdag, ugyanakkor a szárnyas ragadozóiban szegény városi környezetben a természetesnél nagyobb gyakorisággal fordulnak elõ. Annak ellenére, hogy az éves országos állományfelmérések adatai alapján a fekete rigó hazai állománya stabil, sokan úgy érzik, hogy kevesebb a rigó a városokban – ezért is fontos, hogy beszéljünk a fajt érintõ kérdésekrõl: a kóbor macska problémáról, a városi zöldterületek védelmérõl, a betelepülõ szarkák és varjak eltúlzottnak vélt állományszabályozó szerepérõl. Egy új problémát jelenthet a „Usutu vírus” okozta megbetegedés, amelyet Afrikából vándormadarak hoznak magukkal és szúnyogok révén fertõzhetik meg az erre érzékeny egyéb madárfajokat, köztük is elsõsorban a fekete rigókat. Kisebb helyi járványok alakultak már ki Bécsben, Zürichben és Budapesten is, és bár ezek eddig még elsõsorban a természetesnél nagyobb sûrûségû városi állományokban jelentkeztek csak, a fertõzés esetleges terjedésének mihamarabbi észleléséhez a jövõben jobban oda kell figyelnünk az ismeretlen okból pusztuló fekete rigókra.

A vörös vércse szintén gyakori ragadozómadarunk, amely a mezõgazdasági területek mellett számos városunkban, így Budapesten is, szép számban költ. Hasonlóan rokonához, a kék vércséhez (a 2009-es Év madarához) nem épít fészket, hanem más madarak, fõleg a szarka és a dolmányos varjú nem használt fészkét foglalja el. Elõszeretettel használja a kihelyezett mesterséges költõládákat is, amelyek segítségével olyan élõhelyekre is sikeresen visszatelepíthetõ, ahol a költõhelyek hiánya miatt rendkívül megritkult. Elsõsorban rágcsálókkal, fõleg mezei pocokkal táplálkozik, de gyakran zsákmányol gyíkokat, kisebb termetû madarakat, és nagyobb termetû rovarokat is. A vörös vércsére a legnagyobb veszélyt szintén a középfeszültségû szabad légvezetékek jelentik. Az MME által a korábbi években végzett felmérések szerint az így elpusztult madarak 15 százaléka volt vörös vércse. Az egyesület az elmúlt években sokat dolgozott az áramütött madarak számának csökkentéséért, azonban a probléma még mindig jelentõs, ezért a kampánnyal ezen probléma fontosságára is szeretnék felhívni a figyelmet.


(forrás: Greenfo és MME)