Házi berkenye - Sorbus domestica

A házi berkenye 2001 óta védett hazánkban, vörös listánk veszélyeztetettség közelinek tünteti fel. E faj nálunk az elfeledett gyümölcsök sorába tartozik, ugyanakkor tõlünk nyugatra több évtizede reneszánszát éli.

Általános bemutatás

A mi erdõnk c. magazin 2013. februári számában jelent meg a házi berkenye általános jellemzése.

Egy elfeledett gyümölcsfa: házi berkenye (PDF)

A középhegységek melegebb, délies kitettségû oldalain tölgyesekben, bokorerdõkben, erdõszéleken és a régi gyümölcsösökben, szõlõkben általában szálanként elõforduló fafaj termését évezredek óta fogyasztja az ember. Napjainkban leginkább a gyümölcsébõl fõzhetõ pálinka révén ismert.

A középkorban minden hazai kolostorkert gyümölcsfái között fellelhetõ volt. Emlékeit a dunántúli szõlõhegyek több évszázados hagyásfái õrzik. A Balaton déli partján, Teleki szõlõhegyén áll a kb. 300 éves védett házi berkenye, amelynek kerülete eléri a 320 cm-t. Egyedei igen magas, 4-500 éves kort is képesek megélni.

A közepes termetû (20-25 m) fa alakja meglehetõsen változó: szabad állásban törzse zömök, vastag, terpeszkedõ ágakra bomlik, zárt erdõben ugyanakkor egyenes, jól feltisztuló törzset és nyúlánk koronát fejleszt. Kérge fiatalon  vörösesbarna, idõvel azonban sötétbarnára változik, és repedezettsége idõsebb korára az ágakra is átterjed. Tojásdad rügyei ragadósak, végein molyhosak, páratlanul szárnyalt levelei 15-19 lándzsás, 3,5-5 cm hosszú levélkébõl állnak. Fehér virága májusban nyílik, nyakas körte vagy gömbölyded alakú termései pedig szeptemberben érnek. A sárga, a napos oldalon pirosló gyümölcs nagyon mutatós, de a sok csersavtól akkor még élvezhetetlenül fanyar, innen kapta népi elnevezését, a fojtós jelzõt. A tudományos nevének elsõ tagja (sorb=fanyar kelta szóra) is erre vezethetõ vissza. A fáról lehullva aztán a magas cukortartalmának köszönhetõen gyorsan szottyosodik és a naspolyához hasonlóan fogyasztható. Termésébõl lekvár, pálinka készíthetõ. Lekvárja önmagában alma ízû. Sokat kell azonban várni a gyümölcsre, hiszen 20-25 éves korában hozza az elsõ virágait, termésére pedig csak 30 éves korától lehet számítani. A „Gyümölcskertész” címû újság 1905-ben megjelenõ egyik számában írták: „nem annyira ültetõjének, mint inkább unokáinak rója le a hála adóját, akinek nagy része szeretettel is áldja a nagyapó emlékét, aki nekik nemcsak árnyat adó, madárdalos fát, hanem olyat ültetett, amelyikbõl szépen is pénzelhetnek.” Termése mellett az utóbbi idõben mindinkább értékelik esztétikai értékét, elsõsorban szép, narancssárgás-pirosas õszi lombszínezõdését.

A többi vadgyümölcshöz hasonlóan a házi berkenye fája is igen értékes. Kemény, finom szövetû, faragásra, hangszer és puskatus készítéséhez egyaránt szívesen használják.

Tudta-e?

Az Országos Erdészeti Egyesület a házi berkenyét (Sorbus domestica) választotta az Év fájának 2013-ban.
A berkenye nemzettségnek a világon közel 200, Európában 92, hazánkban pedig mintegy 40 faja és alfaja ismert, még a közelmúltban is találtak újakat a Vértesben.
Must készítésére is használják, mert javítható vele például az almabor aromája, tárolhatósága és tisztasága.
Kissné Szabó Gabriella, közjóléti elõadó, Pilisi Parkerdõ Zrt.

(Forrás: A mi erdõnk, III. évfolyam 2013./1. szám)