Megelõzte korát

A 3,5″-es méretû hajlékonylemez rendszer elõdjét – 3 hüvelykes kivitelben – Jánosi Marcell dolgozta ki a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban 1973-ban. A lemez és a hozzá tartozó BRG MCD-1 típusjelû meghajtó 1974-ben hazai szabadalmi oltalmat kapott. A szocialista vállalat-felfogás, a kellõ gyártási szándék miatt elveszett az oltalom. Az itt látható modell igazolja a találmány életrevalóságát és az alkotó szellemi nagyságát.
A szabadalom alapján szabályos harc alakult ki a hasznosítás, a gyártásbavétel, a nemzetközi együttmûködés létrehozására. Cége azonban nem látott fantáziát benne. Noha több világcég vezetõje is érdeklõ dött a fejlesztés iránt – a Commodore legendás alapítója, Jack Tramiel Magyar országra is eljött tárgyalni –, a BRG vezetõi nem ismerték fel a találmány jelentõségét, inkább a buboréktár fejlesztését szorgalmazták – mint tudjuk sikertelenül. A vezérigazgatónak két kifogása volt: az egyik, hogy nem kompatibilis az adathordozó-kazetta, a másik, hogy a buborékmemória megöli a mozgó elemes tárolókat.
A nemzetközi érdeklõdés – Triumph, Sony, Commodore, Shugart – és együttmûködési ajánlat elutasítása általános gyakorlat volt a szocialista világban. A kazettás floppy esetében – nemzetközi szabadalom hiányában – a konkurencia-harcot végül a Sony nyerte meg, a többiek „követõ” gyártók lettek. Így lett a PC-k éveken keresztül legfõbb külsõ adathordozója a Jánosi-féle 3”-os MCD-bõl kialakult 3,5”-os kazettás floppy.


Az MCD 1 floppy újdonsága a szilárd tok és a mindössze 3″ átmérõjû központosított lemez volt, ami téglalap alakú tokba szerelve kényelmesen elfért egy mellényzsebben; meghajtója pedig körülbelül tized akkora volt, mint a korabeli nagy floppyké, azonos tárolási kapacitás mellett! Gáncsoskodások és a támogatás hiánya miatt a magyar minifloppy csak technikatörténeti kuriózum maradt. Mindössze néhány ezer példány készült belõle az 1980-as évek elején, noha bemutatták a nyugati sajtóban is, és minimális darabszámban a ZX Spectrumhoz illesztett változata is piacra került. „Klónjai” és továbbfejlesztett változatai azonban az egész világon elterjedtek: a 3″, majd 3,5″ átmérõjû kazettás minifloppyk az ezredfordulóig minden PC-használó táskájában ott lapultak. Ebbõl azonban hazánk már nem tudott profi tálni.
„A magyar alkotóknak jó a szakmai iskolájuk, meg van az eszük, hogy “first mover” termékeket kitaláljanak, használjuk tehát ki öröklött jó tulajdonságainkat. Abban is reménykedem, hogy a körülöttünk lévõ közeg hasznunkra változik. Ha lassan is, de egyszer csak a kockázati tõke is elérhetõ lesz.” – mondta a feltaláló az NJSZT VI. kongresszusán 1995-ben.
Bûvös floppy

Az idõs feltaláló korábban óbudai lakásában emlékezett a dicsõséges múltra. A beszélgetés idején 75 éves, súlyosan beteg, azóta már elhunyt Jánosi hivatásos feltalálónak tartotta magát. A BRG-nél és korábbi munkahelyein feltalálta az automatikus hidraulikus fröccsöntõgépet, és részt vett az elsõ modern, háromsebességes orsós magnó, a Calypso megtervezésében, nem is beszélve az akár vincseszterként is használható magnetofonmechanikáról. Azt azonban õ sem gondolhatta, hogy épp a flopi miatt kerül be a Wikipediába. "Mielõtt Kennedyt meggyilkolták, egy beszédében azt mondta: Ne az legyen az elsõ, hogy neked mit adott Amerika, hanem hogy te mit adtál Amerikának. Ebben a szellemben élek én is" - mondta még 2007-ben Jánosi, aki, bár bíztatták, soha nem volt hajlandó disszidálni.
A vajkaramell színû bõrgarnitúrával körbekerített dohányzóasztalon, a nappali földrajzi középpontjában egyetlen objektum: a nevezetes flopimeghajtó a bele való lemezzel. A mechanika még mindig finoman mûködik, maga a lemez pedig nem sokkal nagyobb és egyáltalán nem rondább egy mai, 3½ hüvelykes flopinál. Jánosi 1974-ben, épp a bûvös kockával egy idõben találta fel. De míg Rubik Ernõ találmánya lassan magyar nemzeti szimbólummá nemesedett, a magyar flopiról néhány hazai tudománytörténészen kívül alig tud valaki. Mi történt?


"A KGST-országok beléptek az egységes számítástechnikai rendszerbe, és azokkal a találmányokkal, amelyek nem voltak kompatibilisek a meglévõ nyugati rendszerekkel, nem lehetett foglalkozni - magyarázza Jánosi. - És nehogy már egy mezítlábas csatlós ország csináljon egy jobbat, mint ami nekik van. Szigorúan tilos volt csinálni, mert nem volt nyugati elõzménye."

A Jánosi-féle flopi ennek ellenére nem maradt titokban, a BRG-nél ott bazseváltak a világ legfejlettebb országainak fejlesztõi, akik mind a flopit akarták - megvenni vagy lenyúlni. "A japánok rengetegszer itt voltak. Emlékszem, letettem [a meghajtót] egy székre, és õk mint a kis õrültek fényképezték, körbetáncolták" - vigyorog a feltaláló, és mint egy huncut kisfiú, mindkét lábát felteszi a dohányzóasztal merevítõ lécére. Azt mondja, a Sony hivatalosan is elismeri, hogy a mostani flopik elõdje a BRG MCD-1, vagyis a Jánosi-féle találmány, amelybõl végül gyártottak is valamennyit, de épp a kompatibilitás hiánya miatt soha nem lett belõle világsiker.

A Commodore vezére kereste

De a hetvenes években nem csak a japánok nyüzsögtek a magyar flopi körül. Jánosi sokszor elmondta már, de nem lehet elégszer hallani: Jack Tramiel, a legendás Commodore elnöke-vezérigazgatója-alapítója-tulajdonosa a hetvenes években különrepülõgéppel érkezett Budapestre, hogy tárgyaljon a Jánosi-féle flopi megvásárlásáról. A Commodore-nál korábban "négy hétig tesztelték a meghajtót, egyetlen bithibát nem találtak" - mondja Jánosi, aki szerint a korabeli politika "elgáncsolta, megtiltotta" a találmány nyugati elterjedését.
Ez a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy Jánosi fõnöke, a BRG vezérigazgatója a III. kerületi pártbizottság kihagyhatatlan ülésére hivatkozva csak az utolsó pillanatban jelent meg a budapesti szállodában, ahol a Commodore vezére lakott - negyedórával azelõtt érkezett, hogy Tramiel megunta a hosszas várakozást, és indult volna hazafelé. Ezt az utolsó negyedórát a BRG-sek azzal töltötték, hogy a gyár szervezeti felépítését magyarázták a Commodore-igazgatónak, aki végül beintett nekik. "Én azért jöttem, hogy Jánosi Marcellel találkozzam" - vágta állítólag Tramiel a vezérigazgató szemébe, de ez csak olaj volt a tûzre: a Commodore elsõ embere dolga végezetlenül távozott az országból. A Jánosi-féle flopi maradt technikatörténeti kuriózum - a nemzetközi szabadalmat az állam nem újította meg, így az elveszett, és a 3 hüvelykes flopit 1982-tõl a japánok (többek között a Hitachi és a Matsushita) gyártották, és az Amdek nevû cég forgalmazta, elsõsorban az Apple II-höz.


"Meg szokták kérdezni, hogyan lehetne ezt feltámasztani- int Jánosi a dohányzóasztal felé. - Ezt már nem lehet feltámasztani. És nem is érdemes, a japánok igenis javítottak a konstrukción." "A legrégebbi feltalálók közé tartozom" - mondta Jánosi, aki fiatal korában szénhordással gyúrt, aztán kisiparosoknál kitanulta a forgácsolómunkákat, az autogén vágást és hegesztést, de úgy ám, hogy amit õ hegesztett, abban a röntgen sem talált hibát; amit õ hegesztett, azt hídalkatrésznek lehetett volna használni. Innen egyenes út vezetett a feltalálósághoz.
"Mindig tudtam, hogy mi kell a világnak, hogy mi legyen a következõ lépés. Akkoriban úgy gondolkodtam, hogy minden akkori eszköznek eléje kell lõjek legalább 10 évvel. Árban is ez volt a helyzet, ez a szerkezet 100 dollárnál kevesebbe került. Most, ha csak 10 fillért kapnék minden flopiért, amit eladnak... milliárdokat gyártanak belõle" - zárta a 2007-es beszélgetést, az azóta elhunyt feltaláló.
Miért nem a Jánosi-féle hajlékonylemez terjedt el tehát? Amikor a szabadalmi idõ lejárt Jánosi nem hosszabbította meg azt. Ezért bárki felhasználhatta találmányát. Elsõként az amerikai IBM érdeklõdött a flopi után, és késõbb készítettek egy, a Jánosiénál nagyobbat, egy 8 inch-eset. A japánok is kíváncsiak voltak rá, majd el is készítették a Jánosiéra leginkább hasonlító flopit.

(forrás: richpoi.com)