Ennek a békafajnak különlegessége, hogy a petéit lenyeli és kikapcsolja a gyomorsavtermelését, hogy az utódai a gyomrában békésen kifejlõdhessenek és hat hét múlva világra jöhessenek. Fagyasztásban tárolt szövetmintákból sikerült a kihalt kétéltû genetikai anyagát egy másik békafaj petéjébe juttatni, amiben meg is indult a sejtosztódás, de az embrió stádiumban megakadt a folyamat.
Az elmúlt öt évben a kutatók a szomatikus sejtmag áthelyezés nevû laboratóriumi technikával kísérleteztek, melyben friss donor petesejteket vettek a Rheobatrachus silus-szal távoli rokonságban lévõ Mixophyes fasciolatus-tól, inaktiválva a sejtmagot, amit ezután kicseréltek a kihalt faj sejtmagjával. Több petesejt spontán osztódásba kezdett és az embriói állapot korai szakaszába fejlõdött. Bár egyetlen embrió sem élt néhány napnál tovább, a genetikai tesztek megállapították, hogy az osztódó sejtek a kihalt faj genetikai anyagát tartalmazzák. Az eredmények még publikálásra várnak.
"Halott sejteket élõvé reaktiváltunk és a folyamatban életre keltettük a kihalt béka genomját. Most rendelkezésünkre állnak a kihalt faj friss sejtjei, melyeket felhasználhatunk a jövõ klónozási kísérleteiben" - mondta Mike Archer professzor, a Lazarus projekt vezetõje. "Egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy az elõttünk álló akadályok csupán technikaiak, nem biológiaiak, így hamarosan célt érünk. A legfontosabb, hogy sikerült demonstrálnunk a technikában rejlõ hatalmas ígéretet, melyre a kihalásra ítélt fajok megõrzésének egy eszközeként tekinthetünk".

Archer szerint ez jobbára technikai probléma és a megoldása csak idõ kérdése. A kutató szerint a béka életre keltése egyfelõl gyógyászati eredményeket is hozhat a faj érdekes gyomorsav termelési mechanizmusa miatt, ugyanakkor az emberi faj morális kötelességének is tekinti, hogy az általa okozott fajkihalásokat jóvátegye, ha lehetséges.
Archer professzor március 15-én beszélt elõször a nyilvánosság elõtt a Lazarus projektrõl, melynek egy jövõbeli lépéseként az ugyancsak kihalt erszényesfarkast, másik nevén tasmaniai tigrist szeretné klónozni. A beszámolóra a Washingtonban megrendezett TEDx DeExtinction eseményen került sor, ahol több más faj visszahozásáról is beszéltek a világ különbözõ országaiból érkezett kutatók. A lehetséges jelöltek között olyan állatokat találunk, mint a gyapjas mamut, a dodó, a kubai vörös arapapagáj, és az új-zélandi óriás moa. A Lazarus Projektben dolgozó tudósok legnagyobb álma, hogy a Dodo-nak elnevezett gyapjas mamutot is felélesszék egy napon.


A klónozás
A klónozás ivartalan, a véletlent kizáró szaporodási forma, amely során genetikailag azonos, magasabb rendû szervezetek jönnek létre. A klón lényegi tulajdonsága, hogy az utódszervezet (ami lehet egyetlen sejt is) genetikai szempontból teljesen megegyezik az anyaszervezettel, mivel kialakulása során nem történt olyan ivaros folyamat, amely a gének megváltozására alkalmat adott volna (az esetlegesen fellépõ mutációktól most az egyszerûség kedvéért eltekintünk).

A legtöbb embernek a klón szó hallatán mesterséges módon, egy teljes emberi szervezet elõállítása jut eszébe. Ez a fogalom azonban jóval összetettebb ennél. A klónozás egészen a sejtek szintjén kezdõdik, s a természet sok esetben saját maga is állít elõ klónt.
Dolly egy birka, a világ elsõ klónozott emlõse. 1996. július 5-én született Edinburghben. 2001-ben egy birkáknál nagyon gyakori betegséget kapott el, ám immunkezeléssel sikerült meggyógyítani. Dolly 2003-ban pusztult el, 6 éves korában. Halála után kitömték, és Edinburghben kiállították.
Már a 30-as évektõl próbálkoztak a kutatók mesterséges ikrek elõállításával, amelyeket maghasítással akartak létrehozni. Azonban az elsõ igazi áttörést az 1997-ben mesterségesen elõállított juh, Dolly jelentette. Innentõl mondhatjuk azt, hogy a klónozás valóban kivitelezhetõ magasabb szervezõdési szinten is. A klónozás nagyon ígéretesnek látszik az egyes betegségek gyógyításánál, néhány betegség esetén pedig pillanatnyilag ez tûnik az egyetlen lehetséges útnak.

Vélhetõen a saját sejtek klónozásával egyszer majd olyan szöveteket, szerveket lehet létrehozni, amelyeket a klónozás donorjába visszaültetve, egyáltalán nem váltanak ki immunreakciót, amelyeket az immunrendszer teljesen saját szövetként szervként ismer el. Úgy tûnik, hogy ehhez a legreménykeltõbb út a sejttenyészeteken keresztül vezet. Ezt támasztja alá az is, hogy a Szöuli Nemzetközi Egyetem kutatói friss petesejt és ugyanazon donor testi sejtjének egyesítésével eljutottak a donor õssejt vonalához. Ebbõl az õssejtbõl 3-féle sejttípus fejlõdött ki. Amikor ezekbõl egerekbe ültettek be sejteket, izom- , porc- , és csontsejtek jöttek létre belõlük.

(forrás: RichPoi.com)