Buszkirándulást szerveztünk Lillafüredre.

Nagyon szép szerpentines úton  (Bükk) mentünk keresztül, mire Lillafüredre értünk. Sajnos a kisvonat nem közlekedett, de azért így is volt látnivaló elég. 

A libegõ nagy szenzáció volt, majdnem mindenki felült rá. Majd elsétáltunk a Kastélyhoz, megnéztük a vízesést, a függõkertet, a Hámori tavat. Megnéztük a Szent István barlangot is, mert van több is. Próbáltunk minél több élményt szerezni sétálás közben. Nem is volt idõnk mindent bejárni. 

Nagyon szép idõt fogtunk ki, sokan kirándultak ezen a napon Lillafüredre, de mégis nyugodt csendes volt a hely.
Lillafüred magával ragadó környezete tartalmas kirándulás volt mindannyiunk számára. Az ezerarcú táj magával ragadja az odalátogatókat.
Ez a hely még József Attilát is megihlette, az Óda címû versét írta errõl a helyrõl: 

„Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyû szellõje, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatûnt,
a fej lehajlik és lecsüng a kéz.
 

József Attila: Óda (részlet)”