Aranyosi Ervin: A fák és madarak napjára

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Boldog az én szívem, örülök, hogy vannak!

Mert tudom a sok fa tüdeje a Földnek,

õk a teremtõi a tiszta levegõnek.

Na, de nem csak ezért tisztelem a fákat,

akik élõhelyet adnak sok madárnak,

hanem szépek, zöldek, jó magasra nõnek,

tagjai lehetnek ligetnek, erdõnek.

Lombjuk palettája milliónyi zöldnek,

dicsérik munkáját az õket Teremtõnek.

Mennyi féle levél és hány féle termés,

ahogy lélegeznek, jól kitalált, elmés.

És ha a törzsüket gyakran megöleled,

energiát adnak, csodát tesznek veled.

Gyökereiken át beléd élet árad,

szeresd hát a fákat,

hisz jobbak tenálad.

Hisz, mindent, mijük van, önzetlenül adják,

az embert jóságban jócskán meghaladják.

Te csak annyit tehetsz, óvjad, védjed õket,

csak hagyd õket élni, becsüld az erdõket!

S tudd, madárdal nélkül, unalmas a hajnal,

együtt ébredeznek a felkelõ Nappal.

Manapság sok veszély leselkedik rájuk,

pedig lelket vidít reggeli trillájuk.

Ha figyeled õket, látod, csodaszépek,

és ha szomorú vagy, egy szép madáréneklelked

megnyugtatja, elûzi a gondot,

leveszi lelkedrõl a fájó koloncot.

Színesek, pajkosak, jobbra-balra szállnak,

párjukat csábítva vígan dalolásznak.

Kedves kis lakói ligetnek, erdõnek,

mosolyt gerjesztenek, ha figyeled õket.

Üzenem a fáknak és a madaraknak:

– Ha én rajtam múlik, élnek, megmaradnak,

csak olyan pusztítja, aki élni sem mer,

csak a pénzt hajszoló, felelõtlen ember!